|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Még látod a féktelenség fényétől ahogy csillog szemed,
Talán még fiatal is vagy és még asszed' megvan mindened,
De az idő majd arcon csap és, rádöbbent mi az a kor,
Ha nem adtad fel eddig, hidd el feladod majd akkor,
Mikor még nem vagy túl öreg, mégsem érted mi a gond veled,
Régi bútordarabnak érzed ízig-vérig, csontig, mindened,
Mért van az hogy körülötted minden olyan megszokott,
Mért van az hogy az sem mozgat már, ami régen feldobott,
Neved mellett gyűlnek az évek, eltemetnek az emlékképek,
Tortáidon a gyertyák égnek, orcádon a ráncok még szépek,
Valaki vagy akit ismer az élet, s tudja jól hogy a végét féled,
Mert elszalasztod amit lehet, s elveszíted a lehetőségeket,
Hiába jönnek újabb nappalok, hiába telnek még évszakok el,
Hajad beleőszül szépen lassan, s évek múlnak el nagy reménnyel,
Beállsz a sorba és belenyugszol, a féktelenség már nem hajszol,
Pontosan tudod hogy hol tévedtél, pedig nagyon régen volt,
Az idő vesztőhelyén tengődünk, mintha létünk végtelen lenne,
De a sors adta és el is vette, abba hagyta ahogy el is kezdte,
Írni a saját történetét, az ember ki erős és törhetetlen,
De feladta mikor észre vette, hogy nincs ellenszer a kor ellen. |
|
|
- december 04 2016 17:28:26
Kiváló eszmefuttatás!
Köszönöm, hogy olvashattam:
KíberFeri  |
- december 04 2016 21:56:09
Köszönöm szépen  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
