Napkorong

Téli virágok

Tél van, — kopaszak már a fák,
csipős a levegő,
fagyos a reggel és a föld
kemény, akár a kő.

Kemény a föld, — mint a fukar
ember szőrös szive,
amit borotvál folytonos
siránkozás szele.

S ha rásüt a Nap: csupa sár,
csúf locs-pocs a világ.
A fából-szénből kicsapó
tűz a legszebb virág.

S amott az utcára ni, ni:
mennyi virág nevet,
meghazudtolva a kopár,
virágtalan telet.

Mennyi virág! Csupa nemes
melegházi csoda
s az a kirakat mekkora, —
mint egy szép kis szoba!

De bármi szépek, nemesek:
szebb nálunk egy szerény
vad ibolya, mit leszakít
tavasszal egy szegény.

S minden virágnál szebb virág,
mi szivünkben fakad
s vidítja télen, — nyáron is
a ránkszorultakat! . . .

Erdélyi József

Winterblumen

Es ist Winter, - die Bäume sind schon kahl,
die Luft ist jetzt bissig,
gefroren sind Morgen ‘d Boden
hart, so wie der Stein ist.

Harter Boden, - wie ein karges
haariges Menschenherz,
und welches ständig rasiert wird,
von dem jammernden Schmerz.

Und wenn die Sonne strahlt: nur Schlamm,
matschig-patschnasse Welt.
Der Holzkohlen Feuer ist das,
Feuerblumen Entgelt.

Dort auf der Strasse, schau nur hin:
wie viel Blumen lachen,
Lügen strafend dem Kahl und öd,
blumenlosen Zeiten.

Wie viele Blumen! Nur Edel
als Gewächshaus Wunder
und der Schaufenster riesengross, -
wie ein Zimmer unten.

Was auch immer, schön und edel:
schöner hier ein schlichte,
wildes Veilchen, was selber pflückt
am Frühling meine Nichte.

Von allen Blumen ist der Schönste,
wächst in unseren Herzen,
freut alle das ganze Jahr, die
an uns gewiesenen! ...

Fordította Mucsi Antal