|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A fényeken túli rendezett káosz,
Kaotikus árnya az éjfekete kozmosz,
Köd áztatta kabátként terül szét rajtam,
Fekete éjköntös, mit magamnak varrtam,
Feketesége volt az egyetlen ruhám,
Világon túl nyúló éjszín csuhám,
De a hajnalok szárnya rongyossá nyűtte,
S testemet a csupaszon a világba űzte,
Megfosztott igazi, mélysötét nyomoromtól,
Megrabolt, s vérszegény csodákkal kárpótol,
Eltemet fényének törékeny tengere,
Remélem az éj hamar végez vele,
S elsötétül majd ismét minden,
Mielőtt vágyaimat az ég felé hintem,
Tajtékot zihál érte elmérgedt szívem,
Hogy néma feketeség torzítson el mindent,
Azt sem akarom tudni látok e még vagy nem,
Csukva tartsam e, vagy kinyissam szemem,
Hisz a kép mi fogad így is úgyis homály,
Csupán az egyik valóság, míg a másik talány,
Az éjszaka közönyös, síri csendje fülembe kúszott,
S mérföldekkel a rothadó avartakaró alá húzott,
Ahol már csak egy holt vagyok ki még húsvér,
S ki álomvilágaiból felébredni mindennél jobban fél. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
