Napkorong

Sosem találtam meg az otthonom,
A helyet ahol mindenki testvér,
Nem volt sehol egy igaz barátom,
S egy puha ágy amin megpihenhetnék,

Sorsomat nem szánta szerető szív,
Nem akadt számomra e világon társ,
S senki sincs sehol ki övének hív,
Senki a földtekén haza nem vár,

A hold az égen elfordult tőlem,
Csak fogyott és fogyott ha közeledtem,
A nappal hamar átfordul éjbe,
Leszállt inkább minthogy süssön engem,

Már csak a csillagok és a felhők,
Maradtak még odafent felettem,
Nincsenek barátok és szeretők,
Nincsenek társak mellettem,

Csak a felhők és a csillagok,
Kísérnek el amerre járok,
De egyik fényénél megfagyok,
A másik alatt bőrig ázok,

Sosem találtam meg önmagamban,
Amiért mások után hajszol a vágy,
S nem leltem meg másban azt az álmot,
Amit néha valaki még belém lát,

Voltak helyek hol időztem néha,
Akadt mindig ki mosolygott rám,
De a sorsom még ma is túl mostoha,
Nem jár nekem otthon testvér vagy barát,

S nincs itt sehol egy pihe-puha ágy,
Csak fájó átkait szórja rám az ég,
Már a csillagok sem néznek le rám,
S a fellegek is messzire szálltak rég.

Hozzászólások

szinci - november 01 2016 05:46:55
Kedves ILLCG3C! Sajnos nem tudom a neved, csak ezeket a kóódszámokat.
Szomorú a versed, és pesszimista . Elkeseredett soraidból azt látom, hogy tenned kellene valamit, hogy barátaid legyenek, ha testvér nem is.Rajtad múlik!A csillagok mindenkié, az átkokkal ne foglalkozz, engedd el a füled mellett. És még annyit, hogy ha használnád a verselemzőt , jobbá tudnád tenni verseid akár szótagszámban , akár rimképletben.. Üdvözöllek . szinci

ILLC G3C - november 01 2016 07:33:08
Köszi