Mennyit is érek valójában
mit érnek tetteim
mások szemében
van-e értelme hogy éltem
most nem sugárzok
nem gyûlnek körém
amit most adok
az nagyon csak szerény
arcomon nincs vidám mosoly
távol tart mindenkit aki ilyen komoly
sokat gondolkozok túlbonyolítom
problémáim útvesztõjét is elrontom
nem találom a kiutat
egyre görcsösebb vagyok
kerge kutyához hasonlóan
saját farkam után futok
tudom mit kellene tennem
a vidámságot, a gyermeki boldogságot
újra meglelnem
szívemet kitárva a világot magamra ölelnem
szeretni mintha sosem bántottak volna
mintha minden csillag csak én értem ragyogna
csak így lehetnék boldog újra
megint összeragadna meghasadt szívem burka
vonzanám az embereket újra
barátaim körém gyûlnének
a szerelem újra rám találna
párom pedig maga a fergeteges boldogság volna
keresem az utat
bízok a jövõben
egy világmegváltó erõben
s arcomat elõre tartva nézek elõre
a messzi távolba merõen
Torma Zsuzsanna - március 12 2008 09:36:58
Kedves Hegyman!
Tárd ki szíves kapuját, öleld magadhoz világot, légy boldog újra, bízz a jövõben, fel a fejjel. Nagyon szép a versed!
Üdvözöl: Torma Zsuzsanna
kormi37 - március 12 2008 09:55:39
Szép a vers. Pozitív hozzáállás kell, és minden rendben. grat Szuretettel. Kormi
sziszifusz - március 12 2008 16:23:57
A javulás látható, a messzi távolban a lelked, ez jó kezdet.
