|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
H.Gábor Erzsébet
Óvó karodban
Ráhullt a fákra az este kabátja,
csillagok gyúlnak az ég peremén,
pilled az alkony, az éjszaka váltja,
csillog a tó vize, rezzen a fény.
Alszik a város, az ablakok zárva,
álmok kerengnek az éteren át,
büszke magasba nyúlik a nyárfa,
hallik a légben a szélszerenád.
Itt ülök ébren és nézem a Holdat;
nem jön az álom, s a gondolatom
repkedve kérdi: mit hoz a holnap,
merre visz, s meddig, a sorsvonatom?
Régi meséknek a dallama ringat,
ablakom nyitva, s a vén üvegen
játszik a fény, mint két kicsi csillag,
míg én a semmibe révedezem.
Vállamat átfonod, forró az ajkad,
lágy húsa nem kér, csak adni kíván
- bármit is kértem, mindened adtad -,
koldussá nem tehet már a hiány.
Kérem az Istent, hogy tartson meg nékem,
s engem tenéked, míg elfogy az út.
Óvó karodban nem kell majd félnem,
ha elnyeli létem a fényalagút.
2016.10.13.
|
|
|
- október 15 2016 09:58:58
Nagyon tetszik az eszmefuttatásod, jó volt olvasni.
KíberFeri  |
- október 15 2016 13:50:55
Köszönöm szépen, mindkettőtöknek, kedves Icu és Feri.
Szeretettel:Zsike  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
