Életemben el?ször furán éreztem magam,
Nem tudtam mi ez és nem is akartam.
De aztán egyre többször jutottál eszembe,
És most már bennragadtam ebbe a verembe.
Nem volt erre nekem semmi szükségem,
Ha meglátlak könnyedén madarat fognék röptében.
De ugyanakkor szívemet nyomja a szomorúság,
Mert amit érzek annál jobb a nyomorúság.
Tudom a boldogságra nekem semmi esélyem,
Elég világossá vált hogy mennyire benéztem.
Változtatni ezen sajnos nem tudok,
Pedig nem is sejted mennyire akarok.
Sokat álmodtam veled, akaratlanul
De rossz volt felébredni, megint egyedül, gyámoltalanul.
Rájöhetnél a szépség nem minden,
Van akinek ezen kívül mása nincsen.
Utánad sokan vágyakoznak,
De még többen rólad álmodoznak.
Közülük az egyik én vagyok,
Tudom szeretni foglak, míg meg nem halok.
