Az élet sivár, mert nem lehetsz velem.
Csak (is) a szívemben vagy mindig jelen.
Ha oda Te belátnál,
Hát bizony nagyot csodálkoznál!
Fa és növény is virágban pompázik,
És sok kis madár trillázik.
Napsugár borít be mindent, míg ellátsz.
Tél sosincs, csak meleg nyár.
De amint szívem ajtaját becsukom,
Újra sivárság borítja be ablakom.
...Mert nem lehetsz velem...
Torma Zsuzsanna - március 10 2008 09:49:04
Kérlek, kedves yroD!
Ne csukd be az ablakod,
szíved ablakát.
örül majd valaki,
aki oda belelát!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
denes - március 10 2008 10:18:27
Szomorú, hát süssön neked mindig a napsugár.
kormi37 - március 10 2008 10:21:34
Szomorú a versed. De a tartalma ahogy leírtad szép. Légy boldog. grat. Szeretettel. Kormi
Ariadne - március 10 2008 16:04:40
Hát... kedves yroD!
Én is csak azt mondom:
Tárt ki szíved ajtaját,
Had élvezze Õ is a csodát,
Hallgassa madaraid trilláját!
yroD - március 10 2008 16:05:27
Köszönöm Kedves hozzászólásaitokat.
