Napkorong

Szív és lélek – a legszebb szavaink,
Kosztolányin kívül e vallomás
másnál is ül, ha nem frázisként int,
vagy öröm ér és némi csalódás.

A rend igénye jó hajtómotor,
ha emberséggel szövetségre lép,
megvéd naponta furcsa káosztól,
tükröt tart, benne válasz rútra - szép.

A napkelte új munkára pezsdít.
Kezem által szél éjjeli nyomát
elrejtik hordók, várva szállítót...
Jó, ha az ember tisztaságot lát!

Félkész a vers, még nincs helyén a rím.
Az öltözékem részben hangulat,
mely ízlésem ismert nyomdokain
szavak rendjéhez külső erőt ad.

Mert nem e két szó villanása szép,
az ismételgetés inkább nyüvi
kenderszövetét, ál-pipacsos rét,
holt láng, őszintétlenül emberi.

Hamis önünneplés csupán a vers,
ha élet fölé helyezi magát,
még nem fonott kalács és félig nyers,
vagy divatjamúlt, csüngő nagykabát.

Szívem szorul, hazug hír szúrja át
jelképesen, mégis érezhetőn,
zene gyógyítja fél-acél húrját,
te szaporítod ritka örömöm.

Vad lelkemet csiszoltad egykor rég,
én meg kitártam neked a szívem.
Tárom ma is. Így szép az együttlét.
Megtestesítő szórend vagy nekem.

Hozzászólások

Saint-Germain - június 01 2016 21:36:05
Nem könnyű vers, de nagyon értékes, élvezetes.
többszöri, elmélyült olvasásra, elgondolkozásra ajánlott!

" Félkész a vers, még nincs helyén a rím.
Az öltözékem részben hangulat,
mely ízlésem ismert nyomdokain
szavak rendjéhez külső erőt ad."

" Hamis önünneplés csupán a vers,
ha élet fölé helyezi magát,
még nem fonott kalács és félig nyers,
vagy divatjamúlt, csüngő nagykabát."

A számomra két legjobban tetsző vsz., annak ellenére, hogy a második gondolatát továbbgondolván eljutok egy olyan világba, amely az élet fölé helyezi önmagát, s ezt romantikának, szimbolizmusnak, szürreálnak is szokás nevezni, azaz költészetnek.