Én
még
mindig csodállak, és ennyire nagyon szeretlek!
Álmaim asszonya
kérlek, ne vess meg!
Ne vesd meg ágyad,
csak a szemed kell!
Gyere és babonázz
tekinteteddel!
Simulj hozzám,
fogd a kezem!
Most bízom
rád az életem!
Ölelj kék szemeddel,
ne szólj semmit!
Kérdezd a szívem,
mért dobog ennyit!?
sziszifusz - március 05 2008 08:58:27
Ez a vers egy emberalakot ábrázol, sajnos a gép nem tudta értelmezni a külalakot. A "tekinteteddel" után a szöveg két lábat mintáz a valóságban, így ahogy most van, nem tetszik nekem. Próbáljátok a két lábat hozzáképzelni
szoszircsi - március 05 2008 09:16:44
[b]...drága Sziszifusz....a kitárt kar úgy is látszik..hidd el,felesleges külsõség a külalak...a kirakat....ne aggódj.... kép sem kell hozzá,hogy átjöjjön az az érzés...amit sugallni szeretnél...szavaidban minden-minden benne van...szereteted letisztult...nincs benne a birtoklás....ezért külön nagyon-nagyon tetszik...szeretettel...[/b]szí.
Hegyman - március 05 2008 10:36:37
A hölgy akinek szól, biztos átölel, és nem hiába dobog érte szíved!
kormi37 - március 05 2008 13:35:29
Kitártad a karod nekem ezt mutatja a soraid a versedben, a hosszabb lenne a kezed és lejjebb a derekad én ezt látom. A versed nagyon szépen leírtad. A vers alakjával mutattad meg nekünk, hogy mennyire szereted a másikat, és át is karolnád.Gratula. Szeretettel:Kormi
