Élvezed a víznek minden apró örömét,
hallgatod a lágyan csengő halk mesét, zenét,
elvarázsol kéjjel, bájjal érti mi a jó
leányszívnek csodálatos, gyönyörű a szó!
Lágyan ringó kis patakban nincs már indulat,
tudja jól, hogy mire vágysz és nincs is fondorlat,
és ha titkon vágynád még, a tűz majd elborít
megsebez és szíved körül majd a vágy szorít!
Víz és tűz az mindörökké ellenség marad
a tűz lángol, éget, forrón magával ragad,
ahol egyszer parázs volt, az könnyen lángra kap
nem könnyű a tengeren, hogy érezd jól magad!
Bársonyfénnyel érkezik az éjjel jól tudod,
kigyúlnak a csillagok is, eszedbe jutott,
Ámor tüzes pici nyila figyel titokban,
nem égetne soha többé érti, hogy mi van!
Nem vágysz már a tűzre kedves, oltalmat találsz
lágyan ringó kis patakban érint hűs varázs,
arra vágysz, hogy elringasson, könnyeid nyeled
boldog érzés hajtja át az egész életed!
Egyensúlyod nem vesztheted tűz és víz között
Boldog érzés kis lelkedbe belé költözött
maradjon így addig, amíg jól érzed magad,
ha hívod a tüzet újra magával ragad!
Tiberius - január 14 2016 14:40:17
Kedves Évi !
Nincs szebb mint az első szerelem,és nincs fájóbb mint a csalódás abban
az években.Nagyon szépen írtad szinte érezni lehet a szavaidat
Szeretettel olvastalak
Tibor
gyongyszem555 - január 14 2016 15:50:33
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet és értő szavaidat kedves Tibor!
Szeretettel: Évi
Dellamama - január 14 2016 19:57:29
Tüz és víz, a két őselem lehetnek jóbarátok, de ellenségek is.
Évikém, nagyon tetszik a versed, baráti szeretettel gratulálok: Maria
