|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Abban a szomorú éjben, mely minket elválasztott,
lehet már akkor is éreztél sóhajokat.
Pislákoltak körülötted az angyali szárnyak,
szívből jövő suttogások, vágyak,
mely belőlünk jött messziről,
oly messziről, oly nagyon mélyről,
akkor, csak akkor kértem az Istent:
ne vegye el tőlem a gyermekem.
Fáradtan elvitted őt magaddal,
oly csendes volt a csöppségem, mint egy angyal.
Most kis feje talán a válladon pihen,
becsuktál egy könyvet én Istenem!
Csak ültem szótlan, és az Idő dolgozott,
Istenem elfárasztottál, és csak akkor,
tőle elválasztott az álmom.
Istenem, hát hogyan bocsássak meg... nem érted...
Nem tudok.
|
|
|
- december 15 2015 05:56:29
Kedves iytop!
A történet megrázó, fájó érzéseket ébreszt. Megértem fájdalmad, jó, hogy kiírtad magadból.
A megbocsájtás az ember egy legfőbb erénye, tedd azt, talán megnyugszik valamennyire szíved. Hiszen Te magad írod már angyalok közt Isten vállán pihen.
Tudom a szavak nem vígasztalnak, de fogtok még találkozni.
Szretettel gratulálok és békés ünnepvárást kivánok. Éva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
