|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Szerelmes ifjú, vágyad oly mohó,
úgy olvasztasz magadba, mint kohó.
Kemény vagy, mint nemes edzett acél,
lángolva elégni ez volt a cél.
Nem tudok szabadulni karodból,
tűzfolyamod már magával sodor.
Ha nem táplálják, a tűz kialszik,
távolról nem lehet, alig parázslik.
A lángolásnak hamar vége lett,
kialudt vágyból lassan pernye lesz.
Szemparazsad még izzik a képen,
mosolyodra már alig emlékszem. |
|
|
- november 10 2015 15:30:54
Egy idő után bizony minden halványodik. A volt-szemek tüze, mosoly az ajkon...s nincsen már láng, ami lobbanjon.   Szeretettel olvastalak. Éva |
- november 10 2015 19:09:36
Kedves Mária !
Szerettel olvastalak
Tibor |
- november 12 2015 06:48:20
Kedves Marika! Ez a két versszak mindent elmond. A Tűz, a hamvadás, elmosódott kép. Szép versed szeretettel olvastam. Ölelésem. Éva |
- november 12 2015 11:10:50
Talán az élet rendje !? - a tűz kialszik, de az emlékeink örökké bennünk maradnak, velünk élnek.
Drága Mária!
Szeretettel olvastam szép versedet. Ölelő szeretettel - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
