|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Egyre többet s többet tudok
és kevesebbet érek
ifjak szemében, akiknél
még lomhábbak az évek,
mert bombabiztos a hitük,
– hacsak nem jön egy bomba –
hosszan nyúlik még ékköves
útjuk a nulla pontba.
De meglegyintett engem már
a szél, súgott fülembe:
- Az emberélet útjának
felét szórtam öledbe,
kaptál jót-rosszat; gyermeket,
szerelmet, szépet, otthont….
Ne légy mohó. Most már a test
gyarlóságát is ott fogd!
És lesújtott a pillanat,
hogy talpig megremegtem,
s az ólmos nagy csapástól víz
verte ki egész testem.
S azóta jön, figyelmeztet
minden perc, minden óra,
Vigyázz! fogy a poharadban
a bíborszín itóka.
Kenyeredből csak sercli van!
S ahogy fogy ital, étel,
apadt erő, hörgő tüdő
küzd a levegővéttel.
értékét veszti a tudás,
hamu lesz minden kincsem…
Megadja-e, hogy legalább
a méltóságom mentsem? |
|
|
- szeptember 14 2015 06:35:49
Szomorúra sikerült ez a leltár. Szépen viszed végig a gondolatot és jó a befejezés. Igen azt csak remélni lehet, hogy megadatik a méltóság az út végén. Üdv.: Hedvig |
- szeptember 15 2015 18:36:49
Igen, apad az erő... lehangoló a versed, mint az öregedés. Nagyon jól megírtad a versed, gratulálok Irénke!
Üdv: Marcsy |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 22. kedd,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
