|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Az út mellbe vág. Én mászom szüntelen,
varázslatos az este. Bekopogtatok az ajtódon... ilyen a szerelem.
Kopogtatok, de a távolság... Meg sem rezzensz,
és mindenhol szétszórt kincseket találsz, széttűzdelve.
Ki az, aki felgyújtotta? Ki az, aki merte?
A királynőtől épített bástyát tűzbe vesse.
Kézből faragott lovacska
tüzet hány, mint elvarázsolt ménesből...
Kékbe szárnyal az égbolt mindenestől,
s a lobogó láng az ablakokon játszik mindenütt.
Egy félrevert harang szól, s napnyugta ruhája
a tavasz hibátlan aranyozott világa.
Te vártad, hogy napnyugtakor érkezzek?
Az ajtód kinyitva? a tüzet felélénkíted? |
|
|
- szeptember 14 2015 07:04:33
Nagyon jó a képválasztás a vershez. Sok mindenről írsz. A kérdőjelek a vers végén bizonytalanságot és reményt sugallnak. Az elején azt a nagyon hosszú sort én megbontottam volna. A szöveg megengedi. Hedvig |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 19. szombat,
Vilhelmina napja van.
Holnap Friderika napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
