Napkorong

Árva szerelem

Ott állsz a küszöbön,
Kezedben megázott virágcsokor,
Remény vesztett tekintet,
Csak nézel rám mély tónusú tekintetteddel.

Arcom szomorú világa
Ajkam keserû görbülete,
Belõlem sugárzó megbántottság,
Csak nézek fel rád.

Lábad lépne, de szíved fékezi,
Karod felém nyúlna, de eszed tiltakozik,
Szád szóra nyílna, de érzéseid a némaságot követelik,
Ezek mozdulatlan pillanataink.

Elmém kavarog,
Szívem tanácstalan,
Tüdõm szomorú sóhajjal,
Lelkem eltántorodva.

Az esõ zuhog továbbra, megállíthatatlanul,
Hûl a levegõ,
Elkomorodott a táj,
Már nem a miénk a világ.

Lehajtom fejem,
Hátralépek,
Kezem meglendítem,
Az ajtóm becsukódik elõtted.

Könnyeim záporoznak,
Kinézek az ablakon,
A szemetesben van a csokor,
Mi kezedben volt egykor.

Fejemben a szavak,
Miket nem hallottam, pedig úgy akartam,
Szemem elõtt a mozdulatok,
Miket nem láttam, de kívántam.

Bús fényû gyertyaláng!
Fényednél mutatkozik meg arcom igazán!
Árva szerelem mi nekem jutott,
Mi engem galádul itt hagyott!

Hiányod örökre belém ívódik,
Részemként él tovább, s gyilkolja erejét az idõ,
Míg nem egy halovány emlék leszel,
Mely egykor mindennapjaimat testesítette meg.

Árva szerelem volt miénk.
Gondatlan szülõje voltunk,
Majd elhagytuk,
Végül mi magunk is elszakadtunk.

Hozzászólások

denes - február 28 2008 10:29:28
Szomorúan szép volt ez az Árva szerelem.

kormi37 - február 28 2008 11:36:19
Szomorú a versed, de szép. Hát ne maradjunk árvák sosem, mert a párja meg van mindenkinek. Gratula. Szeretettel:Kormi

gondola - február 29 2008 18:37:40
Az a csökönyös emberi büszkeség,
mely némaságra itél!
Zabolátlan dacos lelked
tiltja, hogy lépj elõre!
Kár a csokorért! Szépen leírtad e jelenetet, s mi kavargott benned.