|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Istenem, már annyiszor ott akartam hagyni, elmenni,
de mindig ott tartott egy csekélyke szóval,
így vergődnek a viharban a fák,
szaladva, ágaikat összefogva - a gyökereik a mélybe fúródnak -.
Esküszöm, hogy többé nem szeretem,
de mikor szenvedélyes,tüzes tekintetét figyelem,
és nézem megrendít elhatározásomban.
Esküszöm, hogy holnaptól nem fogom szeretni ezt a lányt.
De ahogy telnek napjaid, úgy egyre jobban rád hasonlítok,
mert ilyen a patak, mely a lápba folyik,
a part átkarolja, és zöldes vize ki nem tisztul,
zavarossá teszi a patak vizét is.
Inkább szólj hozzám csöndesen, szívem úgy is beteg,
szerelmemet gyűlölettel fogadod,
mintha cseppenként nyújtanád a mérget,
de te az egész kupakot nekem nyújtod.
Olyan változó a te szerelmed,
szétszórja a szél a gyűlölet porát,
nincs olyan, hogy csak egy méh száll a virágra,
és nincs olyan virág, melyet csak egy méh lát.
Belenyugszom: ennyi volt, hogy legyen,
figyelem a napnyugtát, a lenyugvó Napot,
válaszokat várok, melyek már soha nem jönnek,
és kérdéseket, melyeket soha fel nem adok.
|
|
|
- június 14 2015 12:55:46
Kedves iytop! Szépen leírt versedhez gratulálok neked! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
