Varázsszóra nem dobban a szívem,
ne gondold, hogy ilyen egyszerű,
lelked mámorából egyelőre nincsen,
nem pezsdíti vérem legbelül...
Tudod, kedves, érzelmeim szőtte
minden egyes cselekedetem,
éreznek kell, ha szíved beköltözne
szívembe, s akkor el nem engedem...
Mivel tudnál hatni mégis olykor?
Romantikus dallal kedvesem
ábrándoznál nemcsak teliholdkor,
pengetnéd a dalod csendesen.
Suttognád a vágyaidat csendben,
szeretnél sok lázas éjszakán,
érzelmeid angyalszárnyán rebben,
ontanád a dalt e kéj szaván...
Varázsszóra dobbanna a szívem,
Néked adnám legszebb álmomat,
csodásabb vagy mint, 'milyennek hittem,
elkérném a titkolt láncodat,
láncodat, mely összeköti él'tünk,
gyémánt ékkő van a közepén,
tudom, most már csak egymásért élünk
nincs oly' nap, hogy ne jönnél felém.
