Napkorong

Thomas Hardy:"Between Us Now"

Between us now and here -
Two thrown together
Who are not wont to wear
Life's flushest feather -
Who see the scenes slide past,
The daytimes dimming fast,
Let there be truth at last,
Even if despair.

So thoroughly and long
Have you now known me,
So real in faith and strong
Have I now shown me,
That nothing needs disguise
Further in any wise,
Or asks or justifies
A guarded tongue.

Face unto face, then, say,
Eyes mine own meeting,
Is your heart far away,
Or with mine beating?
When false things are brought low,
And swift things have grown slow,
Feigning like froth shall go,
Faith be for aye.

(Minket most és itt -/két dolog befolyásol egyszerre,/akik nem akarják elnyűni/az élet felszálló madártollát -/és, akik kutató pillantásokat vetnek az előéletre,/a nappalok gyors megfakulására,/ott megtudni az igazságot végre,/még ha az kétségbeejtő is.//

Olyan alaposan és hosszan/ismertél meg pedig engem,/Olyan igazi és hatalmas/bizalom vezetett engem/hogy semmi szükség aggodalomra,/továbbá semmilyen okoskodásra,/ami kér, vagy indokol/egy megfontolt nyelvet.//

Szemtől szembe, akkor mondjuk meg,/ha szemeink találkoznak,/a te szíved messze van,/vagy az enyémmel dobog?/Noha a hamis dolgok gyengévé tesznek,/és a motolla dolgok lassan nőnek,/színlelve, mint az üres fecsegés, gyorsan megy,/van hit az igen szavazásra.//)

Thomas Hardy: Mibennünk most

Mibennünk most és itt -
két gondolat él,
egyik égbe repít
madárként, másik fél -
a nap is ködbe fúl,
ha felfeslik a múlt,
s álarcunk is lehullt,
semmi sem segít.

Tudsz mindent jól, hiszen
rég ismersz engem,
hogy mily' hévvel hiszem
azt, félni nem kell,
s kitervelt beszéd árt
csak, s okoskodást,
hazug szót itt ma már
nem szól senki sem.

Lásd, lelkünk réges-rég,
igaz választ vár,
nézz rám, s mondd, szívünk még
egy ütemre jár?
Hiszem, ha hazugság,
s más ostobaság
nem hagyja el a szánk,
igent hall az ég.