Lángra kaphat a bágyadt szikra,
A könnycsepp vágytól hullik porba
Eltelhet egyszer a végtelen éj,
Felizzhat újra a bíbor szenvedély!
Megint ajkadtól gyúl lángra a csók,
Csak szerelem, nem több, mit én adhatok!
Ha meg is szakad szívem, nem bánom, legyen!
Mártírod leszek, én Egyetlenem!
Ha sírnék is egyszer, ne kérdezz, miért,
Boldogságból tenném, a mi szerelmünkért,
Mert nem eresztem többé, mi nékem kincset ér,
Te se tedd meg újra, versem csak ennyit kér!
