A halál,mint egy röpke szellõ,
elillan,elmossa az esõ.
Egy pillanat alatt elmúlik minden,
s a jókat viszi el,ezt nem értem.
Aki az életében csak roszat cselekszik,
az túl él mindent s mindenkit!
Aki a jó célért hajt s küzd
annak miért kell elmenni ezen tûnõdök.
Egy olyan ember borult ma gyászba
aki fontos nekem,
a fájdalom elragadja remegõ lelkem.
Sötét az élet és sötét az út,
mi történhet velünk a halálon túl?
Ezt nem tudhatja senki míg az élete tart,
az ember a haláláig csak hajt és hajt!
szoszircsi - február 22 2008 19:47:24
Dowen...a halál nem! röpke szellõ...inkább égzengés és földindulás...és nem mossa el az esõ...sõt még az idõ sem...de a többi rész,többnyire egyben van...bár gyászba borulni az itt maradtak szoktak...bocsáss meg,hogy így szóról-szóra boncolgatom az írásod...aminek az igazi mondanivalója szép és emberi...és hogy mi történik velünk ...életen innen és életen túl,olvasd el Osho-ahogy a
dolgok vannak,vagy Osho -a fû nõ magától, vagy méginkább Osho- az én utam a bárányfelhõk útja....-de csak,ha tényleg érdekel szeretettel-sz.
gubacsi - február 22 2008 19:56:05
Hát igen, inkább az életre lehet mondani, hogy olyan, mint egy röpke szellõ.
Ettõl függetlenül nagyon tetszett !
denes - február 22 2008 20:11:21
Majd lassan múlik a fájdalom s a rossz gondolat helyébe egy jó lép.
gondola - február 22 2008 20:24:24
Talán mert odafentre az igazán jók kellenek! Sovány vigasz, tudom.
