Ártatlannak tűnő üzenetek sora,
Madarak dala elkísér most mondd, hova
oda, ahol tavasztündér vígan táncol
arcán hófehér a csodálatos fátyol...
Ott álltál a parton, kezedben a rózsa,
kérted lágyan, csendben, álljak meg egy szóra,
tekinteteden láttam, égett a vágytól,
ott voltál akkor közel, vagy net'án távol?
Álom volt csak csupán, mondd, hogy minek látszott?
Vagy csókodat éreztem a forró számon?
Mondd meg akkor mi lesz, véget ér a hajnal
elbúcsúzunk olyan lázas, égő arccal?
Ezt kell tennünk tudom, későn találkoztunk,
nem kérdezünk semmit és nem is vádolunk
megmarad egy emlék, elrejtjük a mélyben,
nem hagyjuk, hogy tovább szívünk el is égjen
Ártatlannak tűnő üzenetek sora,
eljutottunk együtt álomvilágunkba,
oda, hol a könnyek örömkönnyként hullnak
csillagos az égbolt, gyöngyök szétgurulnak...
Álom volt ez, tudod, de egy csodás álom,
nem leszel itt velem, én csak is Rád vágyom,
tündérszárnyán viszem a szerelmet Néked
azt gondolom, egyszer látni szeretnélek...
De ha nem tehetjük, álmodozom rólad,
percek, órák, napok, Te azt egybetoldtad,
így álmodtuk végig egész életünket,
tisztán, szépen rendben, végzetünk nem büntet.
