Napkorong

- "súlyos várakozással amit még írnia kell"

Helyhez kötött lett Ő is,
ki barátnak titulált,
a Koponyák hegyének
érzékeny szerzője,
bolyong vagy ítél valahol odaát,
Isten trónusánál.
Énmagam maradtam, sűrű adóssággal,
erőt gyűjtve arra,
nekiveselkedjek élete műveinek,
de a bü, a baj torlódik időmben!

Egy késő-esti falu-falu közti túrán
- a csonka Hold alatt -
beszélgettem vele képzeletben,
hogy:'A világot mindig elveszejtik,
de kell kezdeni valamit,
megváltani szükséges újra és újra,
szüntelen küzdelemmel és kínnal -
hogy legyen mindig jobbítható, ami rossz.'

Itt tartottunk a "diskurzusban",
midőn vizes kátyúba léptem,
s estemből kelve a lakáskulcsot
kiejtve kezemből, sokáig kerestem.
(Épp az elhagyott sírkert mellett.)

Reflexeimben is fájtam Pesten is előtte,
az Izabella utca és a Szondi sarkán,
ülve a trolibuszon, akkorát feszültem
az ülés-padló között, lábbal,
noha nem tudtam még -
s talán - a Rádió bemondta -,
az lehetett halála napja.

Aztán kitelepítettként,
szakadtak belőlem a könnyek, -
előttem a temetési meghívó...
'Talán meghalt egészen?!' -
kérdezték rézsútosan;
falun közelebb az Isten,
jobban értenek a kegyelethez.

Kedves barát, Ördögh Szilveszter,
köszönöm a sok okító-elemző levelet,
a számos megjelenéseket,
a beszélgetést ott, a szerkesztőségi szobában,
köszönöm a színdarabot '83-ban,
a Radnóti Színpadon, bár -
nem nézhettem a második felvonást,
mert a beépült szülői szigor
hazarendelt Pestről, időre;
köszönöm a meggyötretést,
amikor agyam kereke csikorgott,
mert az Ön soraiból a mesterség szólt
a késői költősuhanchoz:
"egyszerűt egyszerűen",
az EMBERhez s az ISTENhez írjon,
s ne a maga félbonyodalmait,
félbolydalutait irkássza meg!
Isten a fényben, szöveg a papíron!
Én: intuitív virrasztásban -
most: 2010. március 13-án, Tatán, -
száműzve,sötétzárka-albérleti szobában.