|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Ha van még fölöttem ég oly öntelt ostoba,
Mi rám veti közönyös tekintetét,
Vigye szavam a széllel, fújja akárhova:
Hogy nekem e forgó bolygó túl sötét,
Túl színtelen, túl vak és vad; csak üt és ragad,
Sebbel csókol szüntelen, kér kérlelhetetlen,
S bár minden kibuggyant vérem e földhöz tapad,
Másutt dobban pikkellyel benőtt szívem.
Ma sápadok, ma apadok - de holnap: vége,
El nem sírt könnyek fogyó holdja leszek.
Fázó szemed néha tán felpillant az égre,
Hol tovább vágyódok s tovább reszketek. |
|
|
- november 20 2014 09:22:19
Kedves Hullócsillag!
Olyan régen - és ritkán is - voltam itt, már az igazi nevedet is elfelejtettem. Igaz, sok minden mást is hamar felejtek, hiszen tudom, ez már az öregedés biztos jele!
Nagyon szép versedhez gratulálok, bár igen szomorkás hangulatú, de mostanában én sem tudok vidámabbakat írni!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- november 21 2014 16:30:40
Jó is és tetszik is!
Poétaöleléssel: KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
