Pocsolyákkal teli esõverte úton
Ballagok.
A por visszahull a földre magam
Vagyok.
Köröttem sötét némaság
Hervadok.
Lelkemben kósza fénysugár, rád
Szomjazom.
Oldozz fel Istenem, adj szebb jövõt
Holnapot!
szoszircsi - február 18 2008 08:16:23
Zavarbaejtõ tömörség,tiszta-fényes fohász...a "pocsolya-por-az esõ" -a levegõ"/szomjazom/nemcsak szimbolikusan az új élet feltétele,az új élet csírája, de egyben a Te életed ,új-életed alapfeltétele is...holnapot-jövõt kérni nagy kérés,de Te szeliden-alázattal teszed...szépen rejted óhajod-vágyad az "anyagba"-feloldozást várva...mely remélem azóta megérkezett...nagy-nagy szeretettel-ircsi
Magdileona - február 18 2008 08:44:05
Sokszor vagyunk ilyen állapotban, és legtöbbször elég egy apróság - egy jó szó, egy mosoly, egy kisvirág a porban -, hogy szebb legyen a világ. Szépen, tömören fogalmaztad meg ezt az érzést!
Szeretettel: Magdi
Maryam - február 18 2008 09:13:58
Köszönöm.
Csak pillanatnyi hangulatjáték...
marica - február 18 2008 09:28:05
Gyönyörû hangulat kép!
Szinte látlak a pocsolya szélén. De azért Szószircsi háttérolvasata az szerintem helytálló.
Szeretettel: marica
Maryam - február 18 2008 09:40:40
Igen, Ilcsi a vesémbe lát.
Köszönöm Marica.
laszlo1988 - február 18 2008 09:46:49
Máté Péter ugrott be nekem soraidból...nagyon szeretem a dalait-tele vannak érzéssel és élettel.Ezt érzem most eme tömör remekmûvednél is.Máté Péter szívesen hallgatom, mert kimondja amit én nem tudok vagy hallani akarok, téged azért olvaslak, mert gondolkdosára késztetsz és hatásosak a soraid.
szeretettel:laci
