Mint egy sóhajtás -
adódó és véletlenszerû
az elsõ kézfogás.
Mint egy káprázat -
jön, lát és gyõzedelmeskedik
az elsõ csókáradat.
Mint egy földrengés,
úgy érkezik az elsõ ölelés,
s az álom a válladon.
De az a pillantás,
mikor elõször néztünk
egymás szemébe úgy,
hogy csak mi éreztük,
ez különleges és más -
az nem sóhajtás,
nem káprázat,
s nem is földrengés.
Az egy más dimenziójú,
csak egyetlen lehetséges
frekvenciájú bizonyság,
a szemek hullámhosszán rezgõ
igaz, néma vallomás.
kormi37 - február 17 2008 12:29:05
Gyönyörû és magával ragad a versed. Csak így tovább. Gratula. szeretettel:KORMI
Magdileona - február 17 2008 17:43:54
Köszönöm szépen!
Maryam - február 17 2008 23:14:12
Nagyon szép hasonlatokkal nyitsz, és viszed át az érzelmeidet a versben. Valóban, mint egy igazi néma vallomás. A cím igazán passzol a tartalomhoz, mint egy nagy sóhajtás.
Maryam
Magdileona - február 18 2008 08:40:58
Maryam, Manon - nektek is köszönöm!
