|
 Vendég: 65
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Ősz van, a Nap fénye hívogató,
bársony-meleg fénye simogató.
Múlt lombja közt csillanó ékszerek,
szép emlékek, mint apró gyöngyszemek.
Előtűnik egy halvány régi kép,
őrizve kertünk kicsiny szegletét.
Hatalmas, öreg diófa áll ott,
meglehet már ötven nyarat váltott.
Lombja alatt sok-sok gyerek játszott,
háborúkat, szép időket látott.
Bottal ütik, hogy termését adja.
fájdalmát soha nem panaszolja.
Elfáradt a vén diófa karja,
hirtelen-szél tőből leszakítja.
Megtörten áll most ott, emelt fővel,
hittel száll szembe a zord idővel. |
|
|
- október 07 2014 10:09:45
Egyszer minden, mindenki megöregszik és megtörik valami benne.
Szép emberi hasonlat fészkel törött diófádon.
Szeretettel Joli |
- október 07 2014 17:02:47
Emlékeket idéztél bennem..
nagyon megható kép..
Mindenki diófájáról írtál!
kata |
- október 07 2014 19:31:41
Kedves Mária!
Gyönyörű sorok, mindannyiunkban felidézted a múlt emlékképeit. A mi udvarunkon is volt egy vén diófa, mikor gyermekeim még kicsik voltak, sokszor kint a levegőn aludtak a babakocsiban a vén diófa tajtékénál. Gratulálok versedhez.
Szeretettel: Vali. |
- október 07 2014 20:56:17
Drága Dellamama!
Száradunk, száradunk, akár a diófák, s egyszer majd letörünk, s kidőlünk ha a szelek úgy akarják. Fegyelmezetten várjuk az égiek döntését.
üdv:gufi |
- október 08 2014 10:57:03
Akár egy szép búsúló nóta...remek vers, melankólia.Gratulálok szeretettel Maria.Üdvözöllek:B |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
