|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
H.Gábor Erzsébet
Az utolsó dal
Ragyogva szállt a szép madár,
követte őt a lenge szél,
útjában annak nincs határ,
akinek mindig szent a cél.
Magasra repült, kérni ment,
hajtotta, űzte vashite,
tudta, hogy el fog égni fent -
rég volt ily elszánt, s ennyire.
Dalolni vágyott újra ő,
ellopták hangját, néma lett -
mit ér a száraz búzatő?
Mag nélkül meddő szénahegy.
Perzselt a nap, s a fájdalom
húsába vájva tépte őt,
fáradt volt, s szomjas már nagyon,
pokollá vált a délelőtt.
A tolla lángolt. Megvakult.
Lelke a fénnyel egyesült,
emlékek jöttek, és a múlt
tavában lassan elmerült.
Sellővé vált, s a víz fölé
emelte fel egy égi kéz,
felhőből fátylat font köré,
s hagyta egy percre élni még.
S dalolni kezdte szép dalát -
ragyogott rá a kék azúr
- békét a lelke így talált -,
s magához hívta ott az Úr.
2014.07.30.
|
|
|
- július 31 2014 07:27:40
Drága Zsike!
Versedtől elolvadtam! Fantasztikus mondani valód, igényes, dallamos, gördülékeny sorokba öntve. Álomszép!!!
üdv:gufi |
- július 31 2014 11:33:26
Szép mondanivalódat szép sorokba írtad meg, örömöm, hogy olvashattam.
Csak gratulálni  tudok: KíberFeri |
- július 31 2014 19:30:08
Szia Zsike!
Szinte sodortál magaddal, Gufit csak ismételni tudom.
Mit meg nem teszünk azért az utolsó csepp reményért?! ... és igen, mielőtt bealkonyul, mégiscsak megérint a fény!
Szép, nagyon szép. |
- augusztus 01 2014 10:49:01
Kedves Gufi, Feri, Gondola!
Nagy örömöt szereztetek, kedves szavaitokkal. Köszönöm szépen. Szretettel:Zsike  |
- augusztus 02 2014 09:19:58
Nagyszerű versedhez nagy szeretettel gratulálok: Mila |
- augusztus 03 2014 07:59:35
Köszönöm szépen, drága Milám! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
