|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Éj szántotta égi berek függőágya ha ringat
Pókselyem szálain szőtt csillagokra tapasztottan;
Kilesi kucorgó szívem alól a Hold kimondatlan titkainkat,
Aztán megdermed, mint aki megszámolta: hány darabból ragasztottam
Össze, ami eltörött bennem.
Szavait vesztetten a bűnbánó Hold magamra hagy
Árnyékaim hangtalan hangszeren játszó kórusán,
És a fölém nőtt túl nagy, túl néma űr fekete s deres üveggé fagy,
A magas felhőkről pedig földre hull minden hazugság, minden talán,
Minden homlokát ráncoló nem.
Szívem szétszórt szilánkjain állok, s bár nem értek semmit: de elhiszem,
Hogy labirintusok útján majd minden sarjadni mert álom összeér,
Feltárja zsaluját feléd az elfelejtett színed látni vágyó szem,
És kiapadt vénáim medrén újra zubog, szeret - s félrever a vér. |
|
|
- június 12 2014 06:06:12
Kedves Szabi!
Remek vers, gratulálok. Mennyi mindenről zenélt az égi kórus...átjöttek gondolataid.
Szeretettel: Vali.  |
- június 12 2014 15:44:25
Nagyszerű versedhez őszinte szívvel gratulálok: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 18. péntek,
Diána napja van.
Holnap Vilhelmina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
