Napkorong

Partitúra nélkül

(parafrázis Bach zenéjére)

Húrok

Sírnak, vagy csak a kéz remeg és
rossz a hangolás, könnyek csak
a szemedben gyűlnek.

Andante frivolo

Kora tavasz ez, mikor már az almafákat
termőre metszik, kivéve a sorszélen megbúvó
vén egykét, minek már, fejszét vár,
ősi tisztaság uralja földeket,
a tél-mosta törmelék az árokba bújt,
zöld gyepet terítek alád,
dobd le ruhádat, van ereje a napnak,
két almamelled simogassa, fordulj hasra,
csípőd ívét is tárd a napra,
szeretem formáidon nyugtatni
a tenyerem, felizgatsz,
és szeretem a föld illatát, a szél
zúgását hallgatni, az eget bámulni,
látni az égen a kerozin hagyta fehér
csíkokat - nekünk rajzolnak valamit,
majd ha éjszaka újra álmodjuk őket,
megfejtjük az enigmát,
most csak simítsd rám meztelenséged.

Imropria

Marj belém, harapj, roppanjak a fogad alatt,
mint a fák gyümölcse,
hadd kóstoljam ízeid, szád, melled,
öled - mind más, ne kérdezz,
a szó csak gaz itt is, hazudik,
az ölelés nem, a meztelen testünk igaz,
igaz nedvességed,
igaz gyorsuló lélegzeted,
igaz a légszomjam - de szép halál lenne,
ne kottából játsszunk, improvizáljunk,
a tegnapi eső eláztatta a partitúrát.

Forte

Ott a parton, ódon rejtekben bújik egy
folyó, végek vidéke ez, elfogyó élet
kanyarog az iszap fölött, nekimegy
a hegynek - és veszít, érzem véred,
édes és sós, érzem öled, láttam
ébredésed, látom verítéked, vártam
a lángokat, és csoda bennük izzani,
hová tűnt büszkeséged, most, mikor csak
egyre figyelsz - elfoglalni minden
négyzetcentiméterem - és elrejteni
önmagadban - helyemen.

Ultima volta

Megfeszül mellkasunk, mint a giccsfilmeken
a szélben álló kisminkelt hős feszül a vásznon,
bár itt csak a füvet taroltuk le,
de majd kinő, mint ahogy már rügyeket hoznak
a fák és méhek döngenek körbe minden nyíló
virágot, majd ajkadról habzsolom a mézet
míg el nem telek veled,
vigyázz rám, könnyen elsodornak az őszi
vad szelek - de még tavasz van,
és most a hirtelen jött napsütésben
tested varázsol.

Vox

Lecsengett,
még valamit a szél dúdol,
indulunk tovább - menetrend szerint,
engedd el a kezem.

Bach: Cello Suite No. 1, in G Major BWV1007

Hozzászólások

gufi - május 17 2014 08:39:04
Kedves Ermi-Enigma!
Bár nem vagyok jártas a zenei utalásokban használatos kifejezésekben, e partitúra nélküli koncertet teljes terjedelmében befogadtam. Hiába, ha a jó zenészek kezébe, mesteri hangszerek kerülnek, abból csak remek előadás kerekedhet. Fantasztikus lett, gratulálok!
üdv:gufi