|
 Vendég: 37
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Egyszemélyes ágy
Ott állt,
A szűkülő térben,
Olykor néma sötétben.
Magányos léptek,
Kóbor sóhajok,
Tétova élet,
Mi ott ült vállamon.
Ágyamon ülve,
Fejem lábamra hajtva,
Életem képei,
Lelkem marcangolta.
Úgy éltem,
Mint erdőbe tévedt
Kóbor balga,
Ki körbe jár céltalan...
Éltem....Áááááá csak túléltem,
S magamat martam.
Majd jött a derengés,
Halványan ölelő merengés...
Új értelem nyiladozott,
Cél kezdett lebegni,
Ott,hol egykor már
Csak tátongó semmi várt.
A nap újra beragyogott szobámba,
Egyszemélyes ágyam melengette,
Lelkem terelgette,
Felemelt elringatott.
S ma már,kitárult a merész.
Az ágy már kevés,
Osztozni bár elég,
Ölelő kar ,vágyott lét.
Új világ tárul elém. |
|
|
- május 07 2014 09:15:56
Jó, ha mondom!
rendhagyó a téma megírása, de nagyon egységben van és nagyon érthetőre sikerült, köszönöm, hogy olvashattam.
Végig volt a versedben némi pesszimizmus, de az utolsó versszakban jól átvezetted a bizakodással teli jövőbe!
Versedet a végére kijött az elviselhetetlen melankóliából és bizalommal teli, sokatmondó lett a végére, így engemet is ezzel töltöttél el...
Kalapemeléssel, főhajtással, poétaöleléssel és szeretettel csak gratulálni tudok: KíberFeri  |
- május 07 2014 22:41:44
Nagyon szépen köszönöm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
