|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Szerelmed akár a megáradt patak,
Felemel s megfojt egy pillanat alatt,
Nem értem, de érzem,
Talán valóban ez kell nekem.
Egyszer kérted,
Írjak szerelmes sorokat néked,
Hát hallgasd hangtalan szavaimat,
Neked vallok szerelmet tudatalatt.
Nem tudom mi bódít beléd,
De lényem egészét neked adom én,
Ez kell neked, oly mohón kérted nem rég,
Tessék hát, hanyagul nyújtom feléd.
Vedd el,
Nekem már nem kell,
Talán te jobban gondját viseled,
Nem kérdezed, csak csendben megérted.
Óvón öleled,
S nem sérted,
Felemeled magad fölé,
S soha nem tiprod saját lényed elé.
Némán szeretlek én,
Nem mondom, de érezheted mert nem tagadom rég,
Modorom sokszor durva,szokatlan,
De gyenge szívedet soha nem bántom okkal.
Nem tehetek róla,
A sors volt mostoha,
Fele szívemet elragadták az árnyak egykor,
Szánom bűnömet most, hogy nem lehetek olyan, kire vágysz mohón.
De felajánlom helyette megmaradt lényemet,
Nem sok, de hiszem, te értékeled,
Így hát érezd, ahogy gyűrűzik köréd kimondatlan szeretetem,
Egy élet nem elég hogy köszönetet mondjak az eddigiekért neked. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
