|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Nincs éjjelem, sem nappalom
valami valamiképp nem hagy nyugodt szigetet,
ahol békésen heverészhetek.
Nem, neki az kell hogy fájjon,
hogy könnyek szökjenek bele szemeimbe,
hogy felordítsak a szürke hétköznapok révéből.
Végre beismerjem,
ha így engedem hadd folyjon tovább az életem,
akkor saját mocskom alatt heverészve
talán végre utoljára elenyészve,
nem fogok tudni felállni
mind inkább bele fogok ragadni,
s örökre elvesztem az eszem.
Gyomrom olykor görcsbe rándul,
legbelül tudja az eszem
valami már oly régóta nincs rendben velem.
Valójában mi is lenne az?
Rémálmok gyötörnek,
mik magányom beleteljesüléséhez vezetnek.
Ahol, amikor senki és semmi sem foglalkozik velem,
mindenki egy másik emberre figyel,
rám senki sem ügyel.
A magány elszigetelődött várában ragadok az örökkévalóságig
a szeretet nélkül való elporladásig. |
|
|
- március 21 2014 06:52:28
Nagyon szomorú ez a vers. Ne kezdj bele ebbe az önmarcangolásba!
Nyisd ki szíved mások felé és figyelni fognak Rád!
Nagyon jó és szép, őszinte írásodhoz szeretettel gratulálok: Maria |
- március 21 2014 22:31:52
Szeretettel olvastam, fájdalmasan szép versedet. Szofi |
- március 31 2014 11:42:05
Kedves Dellamama!Köszönöm a hozzászólásodat!Igen próbálok az önmarcangolástól elszakadni.Örülök hogy tetszett a versem! 
Üdv.:Eve |
- március 31 2014 11:43:03
Kedves Szofi!
Köszönöm a hozzászólásodat!
Üdv.:Eve |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
