|
 Vendég: 37
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Partra vetődnek polivinilbe fulladt szavak.
Soha el nem bomlanak. Oszthatatlan atomok,
amorf csengettyűkiáltással neked rontanak
Mélybe taszítanak tüdőroncsoló lábnyomok...
Ólomköpeny burok, gamma-sugárzást véd
Gamma-globulin, azbesztcsillámok beágyazódva
Húsz év magány, kipirulósan zsongít a vér
Kiírathatatlan góc, üvegcsontú embrió-múmia...
Élt negyven öt évet. Poraid rég urnamagányban
Fehér liliom, szálanként elhullajtva az úton
Unokáid sem fogják látni. Mosolyod bezártam
Rajtam nevetsz és sírsz is közben...tudom. |
|
|
- február 17 2014 15:41:13
Bárkiért is írtad, különleges reqiemedet, döbbenetes, borzongató vers!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
