|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Itt zöld a lomb színe bár, de szürkén árnyalt, sápadt.
Nem kúszik át fénykacs, hogy vigasztalja a fákat.
Virág pöttöm feje nem zavarja fel az avart
És csak gombaágy sző az ezer seb szájára vart.
Ha búvó színfoltra lelsz: az káprázat s nem igaz,
Hol szirmot válsz csillogni, csak korhadó, tüskés gaz
Berkeibe akadt pókháló-szilánk integet.
Sötétlő teherrel borul föléd a rengeteg,
Fuss! - mert alkonyul, árnyak nőnek és a rettegés
Akasztja karmát a bőröd alá, hogy rémmesés
Szavakat súgjon a füledbe hideg sóhajjal.
Késő már. Az utolsó csivit csúnya halált hal,
A sírbolt-néma sötét ragad torkon, fojtogat...
Többé nem látod égre kúszni áldott Napodat.
S míg hűlő tetemeden száraz harmat terül el
És a zörgő ágak közt agyaras szél énekel,
Ott ülök én: a megkínzott-tekergő tölgy alatt,
Sárga lapra rovom, rovom a gyászos sorokat;
Vállamon rikolt Sohamár - aztán csak csend marad. |
|
|
- február 11 2014 08:17:30
Sötétre "festetted", de nagyon szépen!
Szeretettel olvastam és gratulálok: Maria  |
- február 11 2014 13:35:04
A felhő mögött mindig ott a nap..Gratulálok Róza |
- február 11 2014 21:37:24
szép sorok... |
- február 12 2014 16:16:50
A szürkeség után mindig kisüt a Nap és kedves színeket ad.
Gratulálok szép versedhez. Szeretettel - Szfűz |
- február 12 2014 21:38:52
Nagyon szép versedhez szeretettel Gratulálok!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
