Kiéhezve, mégis szemérmesen állsz ott,
Pedig kaptál már néhány ajánlatot.
Most mégis félve nyomod le
A hírnév felé vezetõ kilincset,
De döntöttél: vállalod;
Hírnévért nyilvános szexet.
Szégyenled, hogy beálltál a sorba,
Szégyenled, és tudod, lenne más módja.
Így a leggyorsabb.
Már nem a te szavaid:
Milyen világ az, ahol a kurvákat ünneplik?
Emlékszem, amikor ezt kérdezted,
Mert a tévében láttál egy riportfilmet
A pornósztárok körül ugráló csürhérõl;
Megvolt a véleményed az ezt vidáman
Felkonferáló bemondónõrõl.
Hogy mondtad, te soha de soha
Nem állnál be ebbe a sorba.
És most mégis. Hírnév bármi áron.
A pénz nem kenyérre kell, jól tudom.
S ha filmjeid a netrõl leszedik az unokáid?
A filmjeiden, amikért, amint a riportban, téged is ünnepelnek?
Mit mondasz nekik akkor?
Hogy más ember voltál egykor?
És hogy az nem az õ nagymamájuk?
Tán még majd meg is feded õket,
Mert ilyen filmet nézegetnek?
Amit most felteszek én is,
Tedd fel akkor ezt a kérdést nekik:
Milyen világ az, ahol a kurvákat ünneplik?
