|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Nem ismertem semmit én elõtted.
A nihilbõl hullnak alá a sorok.
Tõled kaptam mindent, tõled tanultam
amit ma tudok.
Nézd, tenyeredben egyensúlyoz az élet,
ujjaidon csillog az égboltozat,
a csillagok dísze kioldott sóhajod
és minden szavad.
***
Nem tudom talán még ma sem, hogy ki vagy,
de úgy követlek, mint egy álmot,
hozzád behunyt szemmel is eltalálok,
és büszkén és dicsõítve lélegzem be
csendesen illatod.
Itt vagyok,
mint néma angyal,tõled kaptam
a szárnyat; köszönöm;
a felhõket megízlelem: repülök,
mindig arra szállok, amerre jársz,
lépteid áldott ösvénye nyomában.
***
A virág kibontja szirmait,
belehull a vízcsepp.
Lágy vagy és selyem ízû,
olyan vagy, mint a kincsek.
Néha csendesen zúg csak, máskor
sejtjeimben õrjöng az akarat,
mégis összeomlok egyetlen
érintésed bársonya alatt.
Mer fõnix vagy te és égetsz
mint a közeli égitestek,
nem találom, mi merre van,
a madarak a légben felestek
s lenéztek ránk, de máris
tovább repülnek; szárny emel
tûzbe itt minden percet,
ha a test némulni mer:
hát szaval a váll, a kéz,
dadog a bõr, az ujj, a hát, az öl,
egy pillanatra megtörik az ég:
üvegburája alatt a Nap,
a Nap alatt a csattogó patak
szemünkbe tündököl.
|
|
|
- február 06 2008 22:16:23
Dadogó  mégis gyönyörü szavak, gratulálok. Ildi |
- február 07 2008 09:24:47
Nem sajnáltad tõle az áradozó szavakat.Szép volt. |
- február 07 2008 16:42:49
Köszönöm. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
