Lágy földöntúli dallamok hallatán
Vad táncra perdül fekete lelkem
S egy végtelennek tûnõ misztikus éjszakán
Szívem pattogó tûz módjára ver
S a csillagokkal együtt úgy mint hajdanán
Táncolok a sötét szédítõ mélységben
Az Éjjel egybeforrva dimenziókon át
Sétálok az Elmúlással kézen fogva a térben
A múlt romjain hullatva könnyeimet árván
Kegyvesztett vándorként térek vissza a földre
S egy új napnak virradó hajnalán
Megpihenni kíván megfáradt lelkem.
