Megfolyt egy érzés,mit leírni oly nehéz
Pedig ez egy gyönyörü álomkép.
A szívem úgy kalapál,
Mert hozzád közeledni próbál.
Annyi fájdalom van bennem,mit te okoztál,
Annyi gyötrelmes emlék,
De a szívem mégis hozzád egyenesen visszatér.
Próbálok elõre nézni,
Feledni multamat mi Te vagy.
Élni jelenem mit Te jelentesz.
S a jövõre gondolni,
Talán majd egy másik napon merek.
Elviselem hiányodat,mert nem tehetek mást
Hiába kérem az Istent nem hallgatja meg imám.
Mit tõle kérek én,az csak egy személy,
Egy áldott Égi kép.
Beleremeg minden porcikám,
Ha meglátlatlak Téged az utcán,
És a szívem,úgy kalapál,de mindez csak talány.
Egyszer minden véget ér.
Hangom is elhalkul,szívem is eláll.
Elmúlik majd a Föld és e Világ.
De egy kép, mit rólad õrzök én,
Nem fakul, örökké bennem él.
Míg szívem dobog õrzi-e Világ titkomat,
Mit rejt elhomályosult tizennyolc év,
S benne ,a Te képed él.
kormi37 - február 06 2008 07:47:56
Szép a versed de szomorú. Szépen levezetted az érzéseidet, a gondolataidat és ami a szívedben megmaradt.
Gratula. Szeretettel:Kormi
