|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Zord viharomban
Csillagtalan utcákon,
a szürkeségben ablakomban,
magányos gyertya lángja lobban.
Sápadt hold fénye alatt,
tév sorsom előtt leroskadva,
merülök fényében hallgatva.
Indulatban szavaim,
egészben nyelem le torkomon,
s béklyóba kötöm gondolatom.
Gátját emeli elmém,
örvénylő zúgó szenvedélyem,
törve hullámim, reményem.
Dühöm árján kikötöm,
éltemben lehorgonyzott gályám,
míg zord viharom dalol árván. |
|
|
- december 17 2013 11:18:13
Most talán pont így vagyok...NO KOMMENT...Róza |
- december 17 2013 13:01:38
Kedves Laci!
Az egyik legrosszabb érzés az, amikor nem tudjuk vagy nem akarjuk kimondani amit szeretnénk, magunkba fojtjuk szavainkat, befelé folyik a könnyünk, miközben a lelkünket mérgezzük meg ezzel.
Írod is, hogy "elméd" az, ami gátat szab, és talán a legtöbbünk így van ezzel. Ha nem gondolkodnánk sokat, sok mindent azonnal kimondanánk, de ezzel lehet, hogy éppen másokat bántanánk meg.
Egyik sem jó, mert lélekromboló! Nehéz az "arany középúton" megmaradni.
Versedhez gratulálok, szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 14. vasárnap,
Vazul napja van.
Holnap Jolán, Vid napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
