|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Áradsz és ömölsz, ránk borítasz meleg nyalábbal sátrat,
fényességet, sokunknak bátran adakozol.
Mi előtted lustán heverünk, s te nézel át a tündöklésed
ívén, a kék horizont fölött...ez az a pillanat! Soha nem ismételhető,
egyetemesen egyedüli, kényszeredett ünnepi máglya...
Bűvödbe keveredek mindig, mint mikor a senki sirályok sóhajtanak
csak vagabund vándorokként a végtelen vizeken...elkísérnek
ha dörömböl az isten is vadul, akaratosan, tudatni bőszen igazát...
Még egy utolsó fényszilánkot csak, szemünkbe döfve
tudatod, hogy eleget jártál már időtlen utadon és egyszer
bizony a haláloddal a mi életünk is végleg lejár... |
|
|
- november 04 2013 12:57:03
Ez sajnos így igaz..gratulálok Barna Róza |
- november 05 2013 11:03:15
Kedves Barnaby!
Nagyon szép vers ez az éltető Napunkról, és nagyon igaz, hogy nélküle nem lenne élet a Földön és mi sem lennénk! Én is a napsütésben érzem a legjobban magamat!
Szeretettel: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
