Napkorong

Sötétség leple borul a tájra,
Zokogó lelkem magányos árva.
Ártatlan faleveleket tép a dühöngõ szél,
Szívem mélyében a gyûlölet életre kél.
Úgy lángol, mint eddig soha máskor,
Hisz senki nem volt oly kegyetlen, s bátor,
Hogy egy lány a távolból sötét imát kívánjon,
S haragja bosszúért kiáltva átkot várjon!
Mérhetetlen sajnálat mit érzek,
Szívemmel ezer sebbõl vérzek.

Szeretet s gyûlölet bennem él...
Pokol s menny most összeér...

Kegyetlen állat az ember,
Nincs olyan, mit nem mer.
Pofátlanság felsõhatára,
Hova tûnt az emberség már?

Figyelj te kis hitvány féreg,
Remélem a pokol tüzén égsz meg!!!
Szánalmat érzek, szánni is foglak téged,
Bár nem halálod, csupán belsõ lényed.
Íme újabb példa az embertelen bunkóságra,
Egy újabb ok a nyomtalan elmúlásra.

Légy a sors "kegyeltje", éld hosszasan élted,
Kívánd minden percében: bárcsak ne születtél volna meg.
Vagy érjen utol a sors, amilyen gyorsan csak lehet,
S legyen fájdalmakkal gyötört lassú végzeted.
De ne légy egyedül szenvedésed percében,
Hagy gyönyörködjem én is az élet rendjében.

Elárulok egy titkot a széllel...
...ha már te nem leszel,
Értéktelen emléked, s neved,
Tiprom majd ahogy csak lehet!
Megnézném, hogy vigyorra állna-e szád,
S akkor is ekkora lenne-e pofád,
Ha te alkotnád e gúny tárgyát,
S lelked taposnánk egy életen át!

Szeretet s gyûlölet bennem él...
Pokol s menny most összeér...

Kezem remeg...dühös a lelkem,
Nem nyugszik e pusztító érzelem.
Szemem könnyes...lényem gyenge,
Miért lettem olyan, mint Te?

Szeretet s gyûlölet a magasba ér...
Pokol s menny már külön él...

Hozzászólások

gondola - február 03 2008 16:28:42
Ezt rendesen kiadtad magadból! Süt a gyûlölet, a megbántottság, a fájdalom. Ennek ellenére Te ne légy olyan, mint Õ!

denes - február 04 2008 09:42:19
Itt aztán van gyûlölet és érzelem!

BeYu - február 04 2008 23:08:50
Gondola igyekszem nem olyan lenni, mint õ…vagy õk! Sajnos sok ilyen ember van a világon, akikhez egyáltalán nem szeretnék hasonlítani…nem szeretnék, de van aki kiharcolja magának azt, hogy gyûlöljem…