Napkorong

H

Egykor idejöttünk,

Kormos ég felettünk.

—-

Tán több ezer éve…

Ritka kincs a béke.

——-

Istennek hódoltunk,

Szabadok maradtunk.

—–

Kormos ég felettünk;

Itt voltunk, vagy jöttünk.

—-

Isten élni hagyott

Néhány évszázadot.

——-

Török dobja mordult,

Sorsunk rosszra fordult.

——

Kormos ég felettünk;

Temetővé lettünk.

—–

Sorsunk harcos céda,

Lettünk másnak: példa.

—–

Dicső szablyát fogva,

Megritkulva, fogyva;

—-

Múltba merevedve,

Mint barlangi medve,

—-

Örök pátosz-létben,

Sírva, szomjan, étlen,

—-

Kapaszkodva romba,

Úton Trianonba,

—-

Félig köddé válva,

Álmokat cibálva,

—-

Lidércet követve,

Gyűlöletbe vetve,

—-

Jéghegybe dermedtünk,

S a röhögő világ

Elrohant mellettünk…

—

Elrohant mellettünk,

Kormos ég felettünk…

—–

Mohács síkján maradt

A szabad akarat,

Azóta magunkból

Építünk falakat,

Más kocsirúdjánál

Mi vagyunk a fogat,

S a közönyös világ

A bőrünkre fogad.

—–

Kormos ég felettünk,

Tán megöregedtünk…

—–

Rossz álmokban tátog

Még a török átok;

Békés ágyak helyett

Mocskos lövészárok.

—-

Kormos ég felettünk,

Nadragulyát ettünk.

—–

Nappal kísértenek

Uzsoratatárok,

Prédikálnak sanda

Dollármessiások.

—–

Kormos ég felettünk,

Döntenek helyettünk.

—–

A közös hazában

Csak átabotában

Nem lesz menedéke

A Létnek a Béke,

Ezért tenni kéne.

—

Kormos ég felettünk,

Élni ítéltettünk.

—–

Jó csillagzat alatt

A szabad akarat

Jövő lelke marad,

S a Kárpát-medence

Meghitt kis kemence

Lehet közös hazánk

Minden nemzetének.

—-

Kormos ég felettünk,

Százszor kísértettünk.

—-

Hogyha jövőt látva,

Múltat megbocsátva

Szép közös hazánknak

Érezzük a helyet;

Kormos felleg helyett

Megláthatjuk egyszer

A tiszta kék Eget…