|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Ablakában muskátli virágzik,
Szertefújva érzem bánatom,
Hurcol a rajongás, bennem szikrázik,
Így lesem, hátha megláthatom.
Már nem érdekel, min bajlódik az élet
A kínzó, vergődő hullámain át,
Piros muskátli tüze éget,
De Ő nem néz ki, engem nem lát.
Időm van bőven, mert már az enyém,
Életemben nem sok a gyönyör,
Csak a lelkemben őszülő remény,
Vénülő arcomon mélyszántás gyötör.
De bízom, hogy egyszer talán ... talán ...
S míg elmélkedem ott állva a kövön,
Hogy a hiábavalóság nem lesz talány,
Várom őt a muskátli előtt, de nem jön. |
|
|
- szeptember 21 2013 14:42:45
Ez a versed is nagyon szép...
Gratulálok!
Szeretettel olvastalak!
Évi |
- szeptember 21 2013 15:06:46
Gyönyörű!  |
- szeptember 21 2013 17:57:04
Kedves Elemér!
Azért lassabban még azzal a vénülő arccal. Neked még csak felsejlő lehet az ilyen gondolat. "Muskátlid" meg szépen virít!
üdv:gufi |
- szeptember 21 2013 21:17:59
Szeretettel gratulálok: Mila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
