Napkorong

V.
Nevess csak, nevess, te torszülött,
Mikor lettél enyém, csendben kérdezem.
Honnan jöttél, s szakadtál rám! Lényemen
Terpeszkedsz, mint árnyék a fa mögött.

Dermedt létet oldasz? Te rosszul öltözött!
Görcsbe ölelsz, de véges életem,
Mit egykor kaptam, lesz aki visszavesz.
Tenyérbe vágott képzetem, képzelt körök

Mutatják az õsi véget, s a jövõt.
Körforgás mi a létet osztja meg,
Kering az égi ûrben és kinevet.

Forogj, forogj kerék! Bíztató ködök
Homálya porlaszt, de léte mindörök,
Kajánul kacag, a sír befed.

VI.

S mi vagyok én, egy görnyedt húshalom,
Több már nem leszek, fõleg általad.
Sötét ragyogás ez õsi alkonyat.
Nem tettem semmit ellened, hordom

A csendes csendet, s létem szélmalom,
Folyó szélére vetõdött általad.
Benned duplázódik énem, s hanyatt,
Kivülrõl nézem feszült alakom.

Szédült kerék forog, mi éjem, s nappalom.
Magamnak hazudtam így - Jó kaland ! -
S te elkaptál, s azóta nyomaszt

E léha, könnyed, de fájó gondolat.
Elvetélt élet, egy röpke pillanat,
Darálj te létkerék, nem áltatom magam.

Hozzászólások

LouisdelaCruise - január 30 2008 22:21:36
Hmm..., érdekes és titokzatos lelkületre vall!
Vajon, hányszor születünk, élünk, majd halunk?
- A pillanat, ami a jelen, ...miért tûnik néha örökkévalónak?
Jó volt olvasni az "ismerõs" idegent!
Szeretettel: Lajos

Louis De La Cruise

szoszircsi - február 02 2008 22:01:05
Szárnyaló képzeleted- mely "mérhetetlen" magasságokig felér csupán kellék neked...nincs rá különösebb szükséged,mert bõröd minden pórusából leheled ki a fájdalmat-a kételyt-a szenvedést...én szívesen átveszek ebbõl tõled!!-csak azért,hogy Neked könnyebb legyen...majd,ha a hullámok elülnek,szórj szét a szeretetedbõl is-mert van bõven benned- szeretettel üdvözöllek-szosz