|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Leülök eléd, s rád nézek szerelmesen,
Szótlan nézünk egymás szemeibe,
Megsimogatom kezeid, szomorú arcod,
S megsimogatod kegyesen arcom.
Tudod, hogy vége, ennyi volt.
Már nem kel fel velünk a nap,
Kihunyt gyertya viasza alvad,
S minket formál az õsi alak.
Megörökítettek minket, elalszunk,
Ágyunk kihûlt, nem lesz gondunk,
Emlékeink rózsaszirmot ejtenek,
S e pillanat a végtelenbe reptet.
Leveszed kezed, fáradt arcomról,
Én megérintetem rideg ajkaid,
Szemedbe nézek, s görcsöt látok,
Könny ereszkedik szent arcodon.
Ne sírj, szeretlek, így lesz örökre,
Te, ki nekem az örökkévalóság vagy,
Kívánom, hogy csókolj meg utolszor,
Hogy érezzem tested, mint annyiszor.
De nem. Inkább felállok, s elmegyek,
Az ajtót becsukom magam mögött,
Csak a kattanás, mi hang van jelen,
S búcsúzóul semmit nem mondok.
Nem kellenek nekünk holmi szavak,
Nem kell a tél, pedig elhagytalak!
2005. 05. 13. |
|
|
- január 29 2008 21:31:37
Nagyon megrázott.. |
- január 29 2008 22:07:51
Nagyon szép és szomorú, vajon miért kellet így történnie? |
- január 30 2008 00:12:47
Az utolsó sorod kijózanító, akár egy csattanó. Szépen megszerkesztett, verset írtál, mégis úgy érzem, tele vagy kétségekkel. Se vele, se nélküle...
Maryam  |
- január 30 2008 00:41:25
Pont hasonló történt velem ma...hihetetlen.Ott ülök és... ez nagyon fájt most. /Bocsánat/. |
- január 30 2008 15:08:03
Tudom nem vigasz, de dolgok nem hiába történnek, ahogy történnek. |
- január 30 2008 15:48:14
A szakítás mindig megrázó az ember életében.Sajnos ezt is méltósággal kell viselni. Te ezt tetted.Szépen ki is fejezted a fenti sorokkal.Szeretettel Babian |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
