Napkorong

Definíció Vadász/at

No, mi is a magány?
--Szörnyű fogalom...
Akkor lesz érthető, ha jő valaki,
Ki kabátját akasztja A fogasodon.

Amikor az egyed/ül
Társaságra vágyik
Ám a fogas üres...
"Kabátra" vadászik.

Hiszem én, hogy nem vagyok egyedül
Hisz itt kopognak a könnyek...
Bár félek tőlük, mert;
Belőlem (netán értem) jönnek. (?)

Hangosan harsonáznak,
Koppannak előttem...
Félek tőlük, mert
Bizonytalan, labilis, gyenge Életemre... törnek.

Hosszú idő óta egyedül döntöttem,
Hogy újra írok...
Talán azért, mert vesztem érzem,
S egyre többet sírok. (?)

Valami kikívánkozik - ki belőlem
Érzékenykedve fejtegetek...
S ezen sokszor eltűnődtem:
Lehet, hogy fáj, hogy felnőttem???

A szférám romokban,
Hisz annyira szúrnak e világnak szálkái...
Bizalmatlan vagyok,................
Nem léphet közel hozzám
Akárki / Bárki...

Pedig úgy szeretném
Ha valaki megölelne...
Csak Isten tudja; mennyivel könnyebb lenne
Vállaimnak terhe.

Szorongásban élek,...
...Magamba fojtom...
Kezeimet a szorongástól
Folyton "ökölbe szorítom".

Van, ki ettől fél, mert azt hiszi;
Támadok,
S van, ki bátorságra kap, mert azt hiszi;
Félénk vagyok...

IGAZ:
hIrtelen vagyok és hÍrtelen
"Fapofával" uralkodom
A jó- és a - rosszkedvemen.

Néha olyan, mintha nem is itt élnék
Mintha egy-egy magány-utazással
Más dimenzióba lépnék.

Érzékelem ugyan a valóságot...
...Hallom a harangot,
Látom a temetőt,
Érzem a fáj/dal(o)/mat,
S lélekben tapintom Őt.

Templom & Temető...
Iskola van köz'te
Emlékeim felpócozom
A rohanó felhőkre;

- Ússzatok el felhők,
Takarodjatok!
Vigyétek fájdalmaim...
- Ma kitakarítok!

- Ne jöjjetek vissza
Csak ha tiszták lesztek,
Tiszta leszek én is...
S vendégül együtt látunk
Minden TISZTA LELKET!

Hm...
Látom az iskolát, ahová gyermekként jártam,
Látom a templomot, ahol megházasodtam,
Éjjel-nappal szemlélődöm, - jelenleg így élek;
Látom a temetőt (is), ahol egyszer magányosan
Nyugovóra térek.