|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
elűztem sok-sok sötét felleget
tűrtem villámot vad téli szelet
viharokban álltam egy szál magam
úgy hívtam Istent ne hallja szavam
tűzzel játszadoztam lánggal égtem
mindenki mást fentről néztem
élni vágytam nem bújni senkihez
most fagyos ősz tört rám dér permetez
törzsem meghajlott mégis örülök
mert már látom mit kell tenni
fa vagyok ha kidőlök
erdőben akarok lenni |
|
|
- április 21 2013 21:00:46
Kedves Prot!
Remekül megírtad, nagyon tetszik!
Gratulálok!
Szeretettel: Vali.  |
- április 22 2013 08:42:46
Kedves Prot!
Az élet viharai után, most az alkony szakaszán, igen; nem árt, ha előre átgondolja az ember, mily véget szeretne.
üdv:gufi |
- április 22 2013 14:25:02
Kedves Prot!
Nagyon szép versedhez én is gratulálok! A fa és az ember élete közt csak alig van némi különbség! Ugyanis a fa csak ott nőhet fel, ahova az ember ülteti, vagy ahova a szél és víz elhordja a magjait.
Az ember sem tudja előre, mikor, hova születik, de ha felnő, legalább képes lesz a helyváltoztatásra, ha csak ebben valaki vagy valami meg nem akadályozza.
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 19. szombat,
Vilhelmina napja van.
Holnap Friderika napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
