Napkorong

A végtelenbõl rekesztem el
ezt az érted élt halált,
több ez, mint fájdalom,
több, mint karmos ártalom.
Nem tettél semmit.
Ártatlan vagy, mosd kezeid.
Bûnöd, hogy megszülettél,
és volt isten, ki melléd állított.
Nem tettél semmit,
csak kiteregetted képeid,
és én beleláttam.
Fáj. Karmolsz. Élsz. De láthatsz.
Éld meg a bûnt, amelyért születtél.
És én társad leszek
az ellenem készülõ merényletben.

Hozzászólások

Ariadne - január 26 2008 18:59:31
Tudod, ahogy olvasom;
Az a gondolatom,
Mi mást s tehetnél,
mint társává legyél!

Mikeroice - január 26 2008 20:59:24
Tenyeremet nézem,
S mint forrás, kering a víz szerte-széjjel,
Utat váj magának a végtelen felé,
S bûnös vérrel megpecsétel.
Mutatom feléd kezemet, nézd, ez én vagyok,
Ki csak mocskot lát rajta,
Verjék agyon a boldogtalanok...
Én nem látok beléd,
Nincs tükröm elõtt varázspálca,
Magam sem lennék varázsló,
Ki magát elátkozza.
Légy kicsit kedves és megértõ hozzám,
Talán örökké várok rád a végtelen kapuján...
De addig ne tedd félre a lantot,
Hisz sohasem lesz vége,
Szökségem van rád,
Hogy valaki megértse:
Ez maga az élet útja.

Babian - január 27 2008 08:51:35
Nagy életfilozófia amit leírtál.Szeretettel Babian

csdorka - január 28 2008 14:01:02
Mikeroice, tetszik a versed, hasonló az enyémhez.. ez olyan dolog, amit nagyon nehéz megfogalmazni..

Mikeroice - január 30 2008 08:36:08
Igen... valóban nehéz...

Nekem is tetszik a te versed. Azok közé a kevesek közé tartozik, amelyek engem is írásra motiválnak. Jó a versedben, hogy teljesen rendezetlen, épp, mint az enyém, de mégis egységes és elgondolkodtató.

Szerintem nekünk verseket kéne egymásnak írnunk!

csdorka - január 30 2008 13:47:44
hát írjunk:)
de neked miért nincsenek fent verseid??

Mikeroice - január 31 2008 19:28:54
Ott vannak, csak mostanában rossz az oldal és kétszer szerepel a nevem. Az egyiknél valóban semmi nincs, de a másiknál ott vannak a költeményeim.