|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Nézz az égre,
Néha ,nem látsz semmit.
Olykor, csak az eső kopogását hallod .
A lelked sodorja közben a végtelen.
A szél simítana tested,
De csak egy könnycseppet sodor tova.
Az életed, mint meg annyi homokszem,
Sodor előre szüntelen.
Van , hogy nem tudod merre indulj,
Csak hagyod, hogy az ár sodorjon.
Topogsz egy helyben,
miközben tova visz magával a tömeg.
S, minden napot újabb követ.....
Keresed magad a végtelenbe,
Választ keresel mindenben........
A hegyekben, folyókban tengerekben.
Szilárdan állod az élet hullámzását,
Miközben szíved megremeg.
Lábad olykor megrogyik,
De nyílik még virág,
A rétek felett. |
|
|
- március 04 2013 09:49:50
Elvarázsoltál csodás verseddel!
"De nyílik még virág,
A rétek felett."- optimista, szép befejezés.
Gratulálok: Dellamama  |
- március 04 2013 15:24:03
Kedves Lexa!
Szép versed nekem is nagyon tetszett! Aktuális, így Márciusban!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- március 08 2013 20:56:13
Köszönöm............mindenkinek |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
